Olvasási idő: 4 perc
A kövér, dagadt, vagy ha úgy szimpatikusabb, túlsúlyos emberek túlnyomó része előbb-utóbb elkeseredetté válik. A testi és a lelki teher együttesen sodor ebbe az állapotba. Ez az a stádium, amikor kétségbeesve – rosszabb esetben nutellát nyalogatva – bújod a netet valami megoldásért. Általában találsz is.
Igen komoly kínálattal találja szemben magát az, aki a gyors fogyás titkát keresi. A népi praktikáktól indulva, a tudományos csodaszereken keresztül egészen a trendi, sokszor ismert emberekhez köthető életmód-programokhoz megérkezve az egyszeri érintett úgy gondolhatja, hogy mérhetetlen lehetősége van könnyen, gyorsan és sokat leadni.
Miről ismered meg ezeket a termékeket?
- Látványosan vannak jelen a piacon – menő csomagolások, ismert arcok, drága reklámok.
- Tudományosan alátámasztott, klinikailag igazolt módszerek – gyakorlatilag támadhatatlanok.
- Magas árazás – az olcsó szar/a drága jó elvet követve.
Már most leszögezem: ezek a termékek általában jók. Sokat kóstoltam, használtam, megtapasztaltam a hatásukat a saját bőrömön. Plusz én naiv srácként hiszek abban, hogy egy termék, ami Magyarországon engedéllyel ígérheti, hogy lefogyhatsz vele, az nem lehet rossz. Szóval nincs okom megkérdőjelezni a hatásukat.
De tény, hogy ezek a termékek rámennek az elhízott ember legsebezhetőbb pontjára: a kétségbeesett elkeseredettségére. Eszméletlen profizmussal csapnak le a legjobb pillanatban, könnyű és gyors enyhülést ígérve a bajbajutottnak. A sztorihoz persze az is hozzátartozik, hogy ha az elhízott emberek körében közvélemény-kutatást csinálnánk, milyen módon akarnak lefogyni, a „lemondással, kitartással, fegyelmezetten” hamar elvérezne a „gyorsan, látványosan, kényelmesen” trióval szemben.
Szóval a kereslet és a kínálat egymásra talál. Tökéletes – gondolhatjuk.
Megveszed az egyébként jó minőségű terméket méregdrágán. Megsütöd este a pizzát, ahogy a facebookon láttad a főgurutól, ugyanúgy csurog a zsír az álladon, mint neki. Vagy mondjuk eszed éjjel-nappal a szalonnát, tepertőt, aztán ráküldöd a varázslötyit. Beveszed a szűzteát, ami azt is kihajtja belőled, amit még meg sem ettél. Iszod éhgyomorra az almaecetet, és egész nap ég a gyomrod. Megteszed, és várod a csodát. Opcionális, hogy várakozás közben eszel-e még valamit. Rudit. Vitaminos szeletet, még egy szelet „lókarb” pizzát (mer’ abból lehet enni bolondulásig). Csak egy zsömlét kiegészítésnek. Csak egy erős pistás szaloncukrot. Hiszen te már megtetted…
Fogysz? Bocs: sokszor lófaszt sem. Hiszen a veszélyük ezeknek a termékeknek pont az, hogy elhiszed: azzal, hogy marha drágán megveszed őket, te megtetted, amit kell. Hát na, az mégiscsak valami. Aztán még meg is eszed. Itt jönne az, hogy csak azt és annyit, amennyit szabad, annyiszor, amennyiszer szabad... de ez már ugye fegyelem kérdése. Aztán beírod az alkalmazásba is, minden lámpa zöld. Aztán hátra dőlsz, és várod a csodát.
És van, hogy jön is a csoda. Lefogysz 5 kilót, 10 kilót, nagyon örülsz, elismernek, megveszed a menő új öltönyt, az áhított bikinit, a repjegyedet a tengerparthoz, minden csodás. Posztolsz ezerrel, az ismerőseid szétlájkolják a fotóidat, irigykedik, akinek kell, minden úgy van, ahogy a reklámban ígérték. Aztán jönnek a hétköznapok, a drága kaját/szert/étrendet már nem veszed meg, visszatérsz a naaagy diéta előtti életedhez, és bumm. Visszajön akár másfélszer-kétszer annyi is. (Belegondoltál, mit él át ilyenkor a tested?)
Na most, te mit csinálsz? Kétségbeesel. Bújod a netet valami megoldásért. Általában találsz is. Ugye, tudod a folytatást? Hányszor csinálod még végig ezt a kört?
Szóval: nincs bajom a termékekkel, a módszerekkel, az arcokkal. Azzal sincs, hogy pénzt – sok pénzt – kérnek el tőled. Én is kérek, hiszen mindannyian ebből élünk. Tudod, mivel van bajom? Megint bocs: a te hozzáállásoddal. A türelmetlenségeddel, azzal, hogy meg akarod úszni. Azzal, amikor nem érted meg: a sikerért keményen meg kell dolgoznod, és nem elég a pénztárcádat kinyitnod. Mert az eredmény nem megvásárolható, az eredményt el kell érned. És én nem tudok helyetted másképp gondolkodni, helyetted dönteni. Abban a világban, amiben élünk, kicsit úgy érzem, hogy széllel szemben vizelek, amikor erről az egészről beszélek neked. De tudod mit? A nadrágom majd megszárad. Én már elköteleztem magam.
Én nem tudok neked gyors és könnyű utat ígérni. Sőt, nem is tudok ígérni semmit. Én a nehéz és kínkeserves, de tartósan eredményes, az életedet megváltoztató útra tudlak ráállítani. Arra az útra, amit egyébként drága kaják és csodálatosan gyors eredményt ígérő módszerek nélkül is be tudsz járni. Meg tudlak tanítani arra, hogyan ne bukj el. Arra is, hogyan állj fel, ha mégis elbuksz kicsit. De ennyi. Meg kell várnom, amíg megégeted magad annyiszor, hogy magadban, és ne a megvehető csodaszerekben keresd a megoldást.
Tudod, fontos számomra az, hogy tartós eredményt érjünk el. Megvárom, amíg neked is fontos lesz. Itt ez a „Kapcsolat” gomb, nyomkodd, ha elérkezett az idő.