Olvasási idő: 4 perc
Az életünkben vannak kulcsszereplők. Kinek több, kinek kevesebb. Ha kicsit elrugaszkodsz velem a földtől, talán elnézed nekem, hogy egy kicsit szentimentálisan közelítem meg a kérdést: dolguk van velünk, dolgunk van velük. Tanítanak nekünk valamit, vagy mi tanítunk nekik, esetleg oda-vissza megy a játék. Tapasztalatot szerzünk általuk, követendő vagy elkerülendő mintákat.
Az én életemben több ilyen személy is van. Egyiküket ma bemutatom nektek. Egy jó emberről van szó, olyanról, akinek a fogyásomat köszönhetem.
2015-ben 30 éves voltam. Ekkor voltam a legkövérebb. Egy német gyökerű magyar pénzintézet marketing munkatársaként dolgoztam. A történet egy szép őszi napon kezdődött. Ültem az asztalomnál, és talán éppen egy rendezvény előkészítésén dolgoztam. Hirtelen megcsörrent a telefonom, és ahogy rápillantottam a kijelzőre, rögtön megemelkedett a pulzusom. Az akkor főnököm, a cég vezérigazgató-helyettesének asszisztense hívott: „Laci 5 percen belül vár az irodájában.” Aki dolgozott már multinál, tudja, hogy az ilyen hívások ritkán jelentenek jót. 5 perc múlva? Hát jó, vagy nagyon ideges, és ki akar rúgni, vagy nyugodt, és úgy akar kirúgni. Más opció nincs.
Két emelettel lejjebb odaléptem az asszisztens, Lívia asztalához, aki szokatlanul komor volt. Máskor mindig száz fogas mosollyal várt, most csak annyit kért, hogy üljek le még kint, két papírt ki kell nyomtatnia. A belső film pörgött, szinte láttam magam előtt a két papír tartalmát. Pár perc belül Lívia szólt: bemehetsz. Hát bementem.
(Laciról tudnotok kell, hogy ő végtelenül ijesztő is tud lenni. Amolyan durva felsővezető-típus. A kamu legapróbb jelére úgy villan a szeme, mintha egy karddal csapkodna, a memóriája tűpontos, a következetessége párját ritkítja, és bármikor elküld a bús picsába pillanatok alatt. Ezt volt szerencsém többször átélni. Mindig rajtakapott, ha valamit el akartam maszatolni.)
Hát úgy tűnik, hogy valamit elcsesztem – gondoltam magamban. Leültem az asztalhoz, amin a két papír lefordítva várt rám. Laci rám nézett, de nem kedvesen, hanem a lehető legmetszőbb pillantásával. Pár másodpercig csak ültünk egymással szemben, aztán elmosolyodott: „nyugi, nem most foglak kirúgni…”. Azóta volt szerencsém megismerni az anyukáját, így máig szégyellem magam, ha arra gondolok, amit ott akkor róla mondtam, de talán érthető, hogy az akkori lelkiállapotomban tettem egy kellemetlen célzást a foglalkozására. Nem úgy gondoltam, na.
A papírokon az akkor még túlsúlyszanatóriumként is működő nógrádgárdonyi wellness hotel és magánkórház visszaigazolása volt. Az én nevemmel. És az én főkököm ezt mondta: „Lefoglaltattam neked ide egy hetet. A szabadságodat kiírtam, a helyettesítésedet megoldottam. Van kérdésed? Mert a véleményed nem érdekel. Nem fogom végignézni, ahogy megölöd magad.” A döbbenettől megszólalni sem tudtam. Létezik a világon egyáltalán ilyen?
Laciról tudnotok kell, hogy van egy nem felsővezető arca. Egy emberi, amit volt szerencsém megismerni. Persze csúcsvezetőként nem is feltétlenül ezt használja a mindennapokban, mert az üzlet az üzlet. Munkában könyörtelen. De amikor nem dolgozunk, laza és vicces. Gondoskodó és jószívű. És ebben a tettében ezt a két tulajdonságát domborította ki. Nem kötötte feltételekhez, egyszerűen segíteni akart.
Végigkövette az egész folyamatot, havonta lefényképezett, és aztán büszkén mutogatta a fotóimat. Rájött, hogy hogyan kell kihozni belőlem a teljesítményt. Teljesen elkötelezett a fogyás mellett. Hiszen bizonyítani akartam neki, és bármikor is elakadtam, azon emberek egyike volt, aki miatt mindig visszaálltam a helyes útra. Gyakorlatilag az életemet köszönhetem neki. Ma pedig végtelenül büszke rám. Tudom, mert mondta, de ha nem mondta volna, akkor is látom a szemében.
Köszönöm, László!
Az, amit csinált, akkor válik igazán fontossá, ha belegondolok, hogy mi lett volna, ha nem csinálja? Mi lett volna, ha nem kényszerít rá erre a lépésre? Szerencsére gőzöm sincs. De a kifogYás program alapgondolata valahol ott, 30 éves koromban, az ő irodájában született meg.
Hiszen ahhoz, hogy neked segíteni tudjak, el kell kötelezzelek a saját fogyásod, a saját célod mellett. Ott kell álljak melletted. Ha hülyeséget csinálsz, el kell küldjelek a picsába, hogy észhez térj. Ha úgy cselekszel, ahogy megbeszéltük, el kell tudjam ismerni a munkádat. Következetesnek és könyörtelennek kell lennem veled, mert csak így tudok igazán segíteni neked. Hidd el, te is hálás leszel érte. És én is, mert közös sikert érünk majd el, és eggyel több embernek változtathatom meg az életét. Hiszen a te túlsúlyod az én küldetésem.
Folytatása következik.