Ennek is eljött az ideje.
Több mint tíz évig azért nem mentem strandra, mert szégyelltem a testem. Amíg kövér voltam, azért, aztán amikor lefogytam, azért. Most megmutatom, hogy igazából miért.
Itt bizony minden lóg. A hasam, a melleim, a karjaim és a combom is. Hiába, megtette a hatását a hízásom, majd utána a fogyásom is.
Fura kettősség van bennem. Egyrészt még mindig nem vagyok kibékülve így a testemmel, nem szívesen mutogatom (még ha ezt most meg is teszem). Ugyanakkor vannak napok, amikor szívem szerint mindenkinek megmutatnám, mint egy trófeát: tessék, itt van, megcsináltam. Ez a posztom viszont nem (ennyire) öncélú. Most nem (csak) kedvtelésből és büszkeségből mutatom meg.
Mondani akarok valamit neked.
- Ha nem híztál el soha életedben, ne is tedd. Akkor nem lesz ilyen a tested.
- Ha elhíztál, és ebben tespedsz, mássz ki belőle k…va gyorsan, hátha még el tudod kerülni, hogy így megereszkedjen a bőröd.
- Ha elhíztál, és a bőröd miatt “nem mersz” fogyni, vagy éppen már ilyen a bőröd, akkor pedig ne aggódj, mert van megoldás. Megyek előre, kipróbálom magamon, aztán mesélek, milyen volt, jó?
Március 31-én megműtik a hasamat. Ez zavar majdnem a legjobban (a legjobban a melleim), de a mozgásomban mindenképpen ez korlátoz leginkább. Nehéz, húzódik, mindig útban van, elrejthetetlen. De alig két hét múlva egy életre megszabadulok tőle.
Az átalakulásomat dokumentálni fogom. Nyugi, nem teszek fel cafatos-véres képeket. Remélem, nem is látok olyat :-D