Az ember gyarló. Az összes :-) Utálatos dolog ez, mert közben mindannyian kergetünk álmokat, aztán némelyiktől lelkesek leszünk, és teszünk mindenféle fogadalmakat. Sokszor el is kezdjük a cselekvést nagy elánnal, de legtöbbször felkészületlenül. A felkészületlenség pedig maga a bukás.
Hogy mire alapozom ezt? Ha felkészültek lennénk, akkor a világ tele lenne anyagi javakban dúskáló, tökéletesen egészséges, hibátlan megjelenésű, minden káros szenvedélytől szabad, tökéletesen egyenes és őszinte emberrel. Hiszen a kezdeti lelkesedés jó dolog. Eszméletlen energiák jönnek a nyomában. A felkészületlenség viszont veszélyes, mert ezek az energiák az első utunkba kerülő akadálytól, kifogástól semmivé lesznek. Csak ma még pár cigi, egy jó zaba, lustálkodás, de majd holnap, majd jövő héten, majd jövő hónapban, majd januártól FOLYTATOM, ÚJRAKEZDEM, de most már IGAZÁBÓL. Ismerős gondolatok?
Tudod, minden alkalommal, amikor kihagyok egy finom falatot, millió kifogás tódul az agyamba, hogy miért egyem meg mégis. Amikor a naptáram jelez, hogy eljött a bringázás ideje, sokszor reménykedek abban, hogy hirtelen leszakad az ég, vagy talán defektes a kerék. Mert emberből vagyok, és az ember gyarló. És igen, van, hogy elvérzek, van, hogy megeszem, van, hogy kihagyom a bringát, de a lényeg: az esetek jelentős többségében felkészülten várom a saját kifogásaimat, ismerem őket, és tudom, hogy mitől pukkadnak ki, mint egy lufi. Ebben különbözik az én elhatározásom minden eddigi sikertelen „majd holnaptól”.