Olvasási idő: 4 perc
Sokat gondolkodtam azon, hogy mivel is folytassam. Legutóbb (itt: https://bit.ly/3GDykL3) a trendi módszerekről és csodaszerekről írtam, most jöjjön valami egészen más. Egy dolgot ne felejts el, kérlek: a túlsúlyos életed akármelyik fázisban is legyél most, tudom, min mész keresztül.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor először igazán szembesültem azzal, hogy milyen eszméletlenül elhíztam. Olyan volt, mintha egy álomból ébrednék, de a valóság sokkal rémisztőbb volt, mint a korábbi álomvilágom. Tudtam én, hogy gáz van, de amikor ráállítottak arra a mérlegre, ami végre meg is tudott mérni, valósággal sokkolt az eredmény.
Hogy jutottam idáig? Miért nem szólt rám senki?
Ma már látom, hogy a családom, a barátaim és az ismerőseim három táborra szakadtak:
- Akik gyakran láttak, ezért nem tűnt fel nekik az, hogy ennyire mocskosul meghíztam. Azt valószínűkeg látták, hogy nem vagyok már olyan, mint évekkel azelőtt, de vagy túlságosan szerettek, és nem akartak bántani, vagy egyszerűen természetesnek vették, hogy olyan lettem, amilyen. Esetleg így ismertek meg, és azért vették természetesnek, ahogy kinézek.
- Akik ritkábban láttak, de nem akartak bántani.
- Akik az arcomba mondták a tutit. Belőlük volt a legkevesebb. Én pedig mindig kihátráltam, valami viccel tompítottam a helyzet élét, vagy éppen megmagyaráztam nekik és magamnak is, hogy ez miért átmeneti állapot, és hogy már éppen dolgozom a megoldáson. Egyetlen ember volt, akit nem tudtam megtéveszteni, de ennek a sztorinak egy külön bejegyzést szentelek a közeljövőben.
Aztán úgy egy éve azt kérdezte tőlem a pszichológusom, hogy neheztelek-e azokra, akik közel állnak hozzám, és nem vágtak arcon még valahol 120 kiló környékén. Sokáig gondolkodtam a beszélgetésünk után ezen a kérdésen, mert amúgy tök logikus lenne, hogy elkezdjek ezért neheztelni, pláne a közvetlen környezetemre. Hiszen adja magát, hogy másra hárítsam a felelősséget.
Gondoltam, megkérdezem őket erről. Nagyjából ugyanazt mondták: nem tűnt fel nekik, hogy ekkora a baj. Mint a békának, akit beletesznek egy fazék hideg vízbe, majd szép lassú tűzön puhára főzik anélkül, hogy onnan kiugrana…
Tudod, mi a helyzet? Hogy nem is nekik kellett volna, hogy feltűnjön. Ezért egyáltalán nem hibáztathatok senkit, és nem is teszem. Ez az én testem, ami az én döntéseim alapján jutott oda, ahol volt, és oda is, ahol ma van.
Mit tehettem volna én, hogy megállítsam a hízásomat? Például tükörbe nézhettem volna, és láthattam volna a valóságot. Észrevehettem volna, hogy egy műanyag szék széttört alattam, amikor beleültem. Azt is, amikor egy emeletet sem tudtam megmászni anélkül, hogy még vagy 5 percig izzadtan lihegjek utána. Még azt is, amikor 2-3-4 XL-es ruhákat kellett vásárolnom, és folyamatosan egyre nagyobbakat. De én nem akartam észrevenni. Simán át tudtam verni magamat. Persze ha lett volna egy blog, ami néha fejbekólint, könnyebb lett volna. Nem volt. Neked most éppen van.
Őszintén…
Ha bólogatsz, miközben ezeket a sorokat olvasod, valószínűleg érintett vagy (vagy te is lefogytál 100 kilót).
Ha irigyelsz az eredményeimért, valószínűleg érintett vagy.
Ha folyamatosan egyre nagyobb ruhákat kell venned magadnak, és elmúltál 18 éves, baj van. (Úton vagy már, csak rossz az irány…)
Ha a repülőn ülve nem bírod becsatolni az övedet (kössz, Ryanair), baj van.
Ha képtelen vagy úgy elmenni egy félórás sétára, hogy ne lihegj és izzadj a végén, mint egy ló, baj van.
Ha ez a kalkulátor azt írja ki, hogy „túlsúlyos vagy enyhén elhízott” vagy, és nem vagy izmos, baj van: https://bit.ly/3CGyaju
Ha ugyanez a kalkulátor azt írja ki, hogy „közepesen vagy súlyosan elhízott” vagy, akkor nagy baj van!
Ha egy átlagos, 150 kilóig skálázott mérleg hibát ír ki, vagy régebbi típusoknál a mérőtárcsa körbeforog, kurva nagy baj van!
Találtál olyat, ami igaz rád? Akkor kérlek, fogd fel: a testsúlyod valószínűleg eltér az egészségestől. Ha nem változtatsz, beteg lehetsz. Simán lehet, hogy hamarabb veszítenek el a szeretteid, de az szinte biztos, hogy a hátralévő életedet rosszabb minőségben éled majd le, mint ahogy tehetnéd. És annak kifejezetten örülök, hogy nekem most nem tudod megmagyarázni, hogy miért nincs ezzel az egésszel baj.
Senki nem szólt eddig? Akkor én most szóltam. Ez a kifogás is kilőve. Ha elérkezettnek látod az időt, hogy a többivel is leszámolj, keress meg, és változtassuk meg az életedet közösen! Megérdemled, hogy jobban érezd magad a bőrödben.