Olvasási idő: 4 perc
A gyakorlott fogyókúrázók valószínűleg pontosan tudják, miről beszélek: az első hetek után oly könnyű elbukni, hogy az valami félelmetes. Céges buli? Családi szülinap? Esti mozi? Felbaszott a főnök? Igazából mindegy, indokot ezret és ezret tudunk találni az első csalásra. Csak ma, hiszen ez éppen belefér. Majd holnaptól megint csinálom ezerrel… De inkább nem. Legalább ötvenszer átéltem, míg lefogytam.
Tehát: megjelöljük a célt, és belevetjük magunkat a diétába. Csináljuk becsülettel. Ugyan kicsit éhezünk, na meg persze vágyunk a korábbi szokásainknak megfelelő jutalomkajákra, unalom- és stresszkajákra is, de csináljuk tovább lelkesedésből. Akkor miért fogy el a lendület? Miért adjuk fel nagy százalékban mégis? Mutatom:
- A megvonás nagyon hirtelen jön és nagyon szélsőséges. A változásokat egyszerre és gyorsan vezetjük be az életünkbe.
- A cél gyakran túl távoli. Van a fejünkben egy ideális testsúly, egy ideális testkép, ami valószínűleg minimum hónapokra található a jelenlegi állapotunktól. Ez pedig az első pár hét kínlódás után már nem ellensúlyozza az élvezetekről való lemondás okozta szenvedésünket. Oda az élvezet, és túl messze van a vágyott alak.
Muszáj ezeket a hatásokat ellensúlyozni. Nekem ebben anno a dietetikusom segített. Látta, hogy nagyon elkötelezett vagyok, és azt is, hogy nagyon szenvedek. És akkor jött elő a megoldással.
De még mielőtt… Képzeld el, én még ma, hét év után is megrögzött „kalóriszámláló” vagyok. Hogy ez mit jelent? Használok egy apró konyhai mérleget, amire a mai napon is rátettem mindent, amit megettem (kivéve azt, ahol adottak voltak a kcal és makrotápanyag-értékek). Az értékeket aztán beírom az általam használt kalkulátorba, ami nyomon követi a napi étkezésemet. Egyszer lemértem, ez a művelet nagyjából NAPI 15 percembe kerül (hiszen ma már nagyjából minden terméket ismernek a kalkulátorok, és vonalkódot is be tudnak olvasni). Ezt csak azért mondom, mert sokan ufónak néznek, amikor ezt meghallják… Szóval mindent mérek, írok. Kivéve múlt vasárnap, akkor nem mértem és nem írtam.
Csalónapot tartottam.
Nem őrültem meg, két hete tudtam, hogy ez vasárnap esedékes (ugyanis az igazsághoz hozzátartozik, hogy én vagyok annyira nemnormális, hogy két hétre előre tervezem az étkezéseimet). Ezeken a napokon nincs kajapara, azt eszem és akkor, amit megkívántam, és amikor jólesik. Meg is kértem a feleségemet, hogy süssön nekem igazi szalagos fánkot. Megcsinálta. Elmentem a boltba, és vettem mellé sajtos nosztalgia kiflit és fahéjas csigát is. Egyszerűen csodálatos volt.
Őszinte leszek: jó függőhöz méltó módon vártam ezt a napot az utóbbi két hétben. Nagyon sokszor kirántott a szarból a közeledő csalónap, amikor az elmúlt hetekben jött a jól ismert késztetés egy falat sajtra, egy szelet vajas kenyérre, vagy bármire, ami nem szerepel a tervemben. Könnyebb volt így nemet mondanom minden kísértésre. És eszméletlenül élveztem a vasárnapot – majdnem bűntudat nélkül.
A csalónap jó arra, hogy:
- Tudd és érezd, hogy nem kell örökre lemondanod a szenvedélyedről;
- Új lendületet adj a fogyásodnak – bármilyen furán is hangzik, ezt többször megtapasztaltam, és a dietetikusom is többször megerősítette, hogy ennek van létjogosultsága.
Viszont… Mint mindent, ezt is ésszel kell csinálnod. Van itt pár szabály, amit érdemes betartanod:
- Az első hónapban – amíg az új szokásaid kialakulnak – nem túl bölcs dolog beiktatni bármilyen könnyítést a diétádba. Túl közeli a múltad ahhoz, hogy a csalás után meg tudj állni, és félő, hogy újra elkap a gépszíj.
- Az első félévben inkább csalóétkezéseket tarts, amikor egy hónapban egyszer megengedsz magadnak valamit, amit a hétköznapokban nem engednél.
- Aztán bevezethetsz havi egy, a célodhoz közelítve akár havi kettő napot is, de
- Mindig állj vissza a helyes útra már másnap, a reggelinél.
Ez az utolsó talán a legfontosabb. Ha bármikor is azt érzed, hogy nem tudsz visszaállni, akkor még nem állsz készen erre. Tudatosítsd magadban a céljaidat, tudd, hogy miért akarsz lefogyni, és használd felelősséggel lehetőségként.
Tehát ésszel használva a csalónap egy kiváló lehetőség egy kis felüdülésre anélkül, hogy szétvernéd az elhatározásodat. Ész nélkül pedig sajnos csak egy újabb ürügy és kifogás, amivel átverheted magadat. Ma is azt mondom: a titok a tervszerűségben és a tudatosságban rejlik. Ha úgy érzed, egyedül nem találsz rá erre az útra, keress meg! Nyomd meg ezt a gombot itt lent, és jelentkezz be! Az első alkalomra a vendégem vagy.